A klíma története

Napjainkban a háztartások szinte elengedhetetlen kellékévé vált a klímaberendezés. Már egyáltalán nem számít luxuscikknek, ha egy háztartásban beruházásra kerül klímára. Az gépjárművek esetében is csaknem alapvető elvárás, hogy klimatizált legyen. Ez nem véletlen; az elcsépeltnek tűnő globális felmelegedés hatására egyre nő az igény a hőmérséklet szabályozására, hiszen az emberi szervezet térségünkben érzékenyen reagál a drasztikus időjárás-változásra. Mindemellett mára a legtöbb klíma már nemcsak hűtő, hanem fűtő funkcióval is rendelkezik, ami által a fűtés is költséghatékonyabbá válik. Így nem is csoda, hogy szükségessé váltak a családok életében.

Hogyan alakult ki a klimatizálás? Mikor vette kezdetét ez a folyamat?

Gyakorlatilag a klimatizálásra való igény egyidős az emberiséggel. Már a legősibb népek is kihasználták a természet adta lehetőségeket jobb közérzetük érdekében, így keresték a hűvös, árnyékos helyeket, barlangokat vagy vermeket. Ha megoldható volt, akkor akár a hó és a jég segítségével hűtöttek.

A legkorábbi mesterséges hőmérséklet-szabályozásra utaló jeleink az ókorból származnak, bár ezek még nem voltak széleskörben elterjedtek a társadalomban úgy, mint napjainkban. Az ókori rómaiak már ismerték a vezetékes vízelvezetés, ami nemcsak higiéniai okokból volt praktikus, de egyben a falakat is hűtötte, ez azonban csak a társadalom legfelső rétegeiben volt elérhető. Az egyiptomiak az i.e. 3. évezredben már felismerték a párologtatás hűtő hatását.

A sötét középkorból sajnos nem áll rendelkezésünkre adat, de az újkorban új fordulatot vett a tudomány, ami a későbbiekben a klímákra is nagy hatással volt. Michael Faraday, fizikus 1820-as találmányának alapja az volt, hogy a sűrített és cseppfolyósított ammónia párologtatás hatására hűteni képes – így működnek egyes hűtőgépek, hűtőszekrények is.

Az igazán nagy változásra 1902-ben került sor, amikor Willis Haviland Carrier feltalálta az első modern elektromos klíma készüléket. Az igény már ekkor is megvolt a klíma készülékekre, az általa alapított The Carrie Air Conditioning Company of America nevű vállalat igyekezett eleget tenni a fennálló igényeknek.

Különösen hangzik és a klímákkal kapcsolatos negatív sztereotípiákkal minden bizonnyal összefügg, hogy az első klímákat mérgező vagy tűzveszélyes gázokkal működtették, mint például propánnal, ammóniával vagy metil-cloriddal.

A 20. századra sikerült nagyobb mértékben fejlődni a klimatizálás technológiájának. A kisméretű. kompresszoros klímaberendezések elterjedésének katalizátora a Freon márkanéven elterjedt, clorofluorocarbon gáz használatával működő berendezéseket jelentette. Ez az anyag már nem volt veszélyes; szagtalan, nem mérgező, nem éghető, nem robbanó szénhidrogén-származékú gáz volt a kor legkiválóbb megoldása. A 20. század végére azonban új probléma került felszínre: kiderült, hogy a freon-típusú hűtőközegek egy része károsítja a környezetet és az ózonréteg rombolásához, az üvegházhatás fokozásához vezet.

A napjainkban alkalmazott klímák R407C, vagy R410A töltetet tartalmaznak, amelyek teljesen "zöld" hűtőközegek. Lakossági klíma kategóriában olyan csúcsokat értek el a hatékonyság tekintetében a kompresszorok segítségével, amelyekről korábban a fejlesztők szinte álmodni sem mertek.

A klímák fejlesztése napjainkban is folytatódik, a növekvő igény és a kiélezett piaci verseny pedig csak még inkább erre sarkallja a klíma gyártókat.